genotox-vizsg.doc

“Új anyagok” (… és “régi anyagok”) – alkalmazás előtti vizsgálat

toxicitási paraméterek (LD50)

metabolikus aktivációs rendszer (?)

májenzimek átalakítják a bekerülő anyagokat –

- megváltozott toxicitás (detoxikálás)

intermedierek, átalakított termékek: már más anyagok

lehet, hogy csökken a letális toxicitás

DE:

megjelenik a nem-akut hatás

genotoxikus

immunotoxikus

endokrin rendszert befolyásoló

Ames teszt (bakteriális)

eukariota mutagenitási tesztek

– mikronukleusz-teszt

Mutagén hatások vizsgálata

in vivo emlõs (rágcsáló) mutagenitási tesztek:

egér csontvelõi mikronukleusz teszt

egér domináns letális teszt

Mutagén hatások: genotoxicitás

– a genomban bekövetkezõ hibahalmozódás

differenciálódó szövetek

(bõr, bélhám, tüdõ, stb.)

vérképzõ szervek,

ivarsejtképzõ rendszer

„statikus” szövetek

(izom, idegszövet, stb.)

differenciált szervek: nyugvó sejtek

- osztódási képesség megtartása

- osztódási képesség elvesztése

kísérleti állatfaj/törzs kiválasztása: egér

megbízgató, stabil genotípusú tenyésztett állatok

kontrollált körülmények között kezelhetõk

ismert változások figyelhetõk meg,

a mutagenezis bizonyítható

mikronukleusz képzõdés (OECD 474) vizsgálata

A kromoszóma aberrációk vizsgálata munkaigényes, ám pontos módszer, tekintettel arra, hogy a kromoszóma aberrációk

1. mindíg valóságos mutációkat reprezentálnak

2. egyenes összefüggés van a kialakult kromoszóma aberrációk és a malignus daganatok megjelenése között

3. egyszerre mutagenitási és karcinogenitási vizsgálat

A mikronukleusz képzõdés vizsgálata egyszerû, mégis informatív

1. valóságos, nem javítható kromoszómális DNS sérüléseket mutat

2. a genotoxikus károsodások a kezelést követõen hamar (24-48 óra) kimutathatók

Kezelés:

- intakt állatban

- a toxikológiában szokásos módon történik.

Mintavétel:

- combcsontból (femur)

- vérbõl (humán hatás is vizsgálható)

Mikronukleusz-szám meghatározás:

- a csontvelõbõl (v. vérbõl) kenetet készítünk,

- festjük (Hematoxillin-eosin)

- mikroszkópban vizsgáljuk.

A mikronukleuszok:

az éretlen (polikromáziás eritrociták) és érett vörösvértestekben a sejtmagtól lefûzõdött, maganyagot (kromatint) tartalmazó testecskék, méretük a sejtmag méretének töredéke.

A vörösvértest differenciálódás során ezek a mikronukleuszok megmaradnak és a perifériára került vörösvértestekben is gyakran láthatók.

- nagy szakismeretet igényel,

- képelemzõ rendszerekkel automatizálható

Az automatikus módszer érzékenysége alacsonyabb, azonban nagyszámú minta feldolgozásához, sorozatvizsgálatokhoz felhasználható, különösen akkor, ha komoly mutagén (klasztogén) hatás vizsgálata történik.

A mikronukleáció

- fehérvérsejt-érési folyamatban is

- erõs klasztogén hatás a fehérvérsejtek differenciálódásának kiinduló pontját képviselõ progenitor sejteket ("õssejteket") is érinti

Alkalmazható:

- humán retrospektív felmérésben, a vérbõl készített kenet

- a mikronukleusz a sejtmagok mellett

A mikronukleált sejtek mennyiségének megemelkedése egy korábbi klasztogén behatásra enged következtetni.

Egér domináns letális teszt (OECD 478)

Az öröklött domináns letális (gyakran kromoszómális) mutáció általában letális a korai embrióra – az fejlõdés közben elpusztul

állatkísérletekben

- a hímek alkalmasabbak a mutagén hatás vizsgálatára

- hím egyedek kezelése

- megoszlásnál figyelembe kell venni a vér-here gátat

- meg kell várni a spermatozoák érését

anyák kezelése (ha mégis…):

- ösztrusz (!)

(a változó hormonális státusz interferálhat a a kezelés eredményességével illetve befolyásolhatja a vizsgálati megfigyelést)

teszt-értékelési paraméterek:

- pároztatott nõstények abszolút száma

- implantált nõstények abszolút száma (%)

- nõstényenkénti implantátumok abszolút száma

- eleven implantátumok száma nõstényenként

- halott implantátumok száma nõstényenként (=posztimplantációs veszteség)

Ezek alapján a domináns letálisok gyakorisága (F_L) a nõstényenkénti eleven implantátumok számának aránya a tesztcsoportban és a kontroll csoportban.